|
Családi kötelék
Másnap reggel a fiatalok legnagyobb rémületére Draco jött értük, hogy elvigye őket az Abszol útra, és mindezt autóval. Heléna és Hermész már hátul ültek, és ki nem szálltak volna semmi pénzért.
- Sziasztok, szálljatok be – köszönt Heléna.
- Alexei, te szállj csak be Hermész mellé… Én majd Draco bácsi mellé ülök – nyelt nagyot Lily.
- Ez aztán a testvéri önfeláldozás – vigyorogta Hermész.
- Lily, majd én előre ülök – akadékoskodott Alexei.
- Nem, én vagyok az idősebb… Én már többet éltem – próbált meg viccelődni, kevés sikerrel. Közben Draco is beszállt és kétkedve nézett végig a már bekapcsolt biztonsági öveken.
- Ezt nem hiszem el, nem vezetek ilyen rosszul – háborgott. Egész úton mást sem hallgattak, mint, hogy Dracónak miken kell keresztülmennie minden nap a kórházban és akkor még ők is így viselkednek vele, mikor nem is vezet olyan rosszul. Mázlijukra az út egész gyorsan eltelt, így amint az autó megállt, ők reflexből pattantak ki belőle.
- Ha végeztetek menjetek be Fredékhez – utasította őket Draco.
- Oké, tudjuk – sóhajtott föl Heléna.
- Vigyázz rájuk! Te vagy a legidősebb – mondta Draco.
- Jó nem lesz semmi baj – mondta a lány, majd integettek, ahogy az autó tovább haladt. Heléna vezetésével a fiatalok elindultak az Abszol útra. A lány a kőfal elé érve megérintette a köveket, mire a fal szétnyílt és eléjük tárult az utca képe.
- Hova menjünk elsőnek? – kérdezte Lily.
- Fiúk, ti akartok valamit venni?
- Harry azt mondta nézzünk egy terráriumot a kígyómnak – válaszolta Alexei. Heléna bólintott és elindultak a kisállat kereskedés felé.
Odabent nagy volt a nyüzsgés, mindenhol kisgyerekek, akik szájtátva nézték az állatokat.
- Gyere, nézzünk körbe – húzta maga után Lexet Hermész. A fiú nem tehetett mást, engedelmeskedett.
Voltak ott pókok, denevérek, békák, kígyók, egerek, patkányok, görények, macskák és még az ég tudja milyen jószágok.
- Fú, azt nézd! – mutatott Hermész egy szőrös valami felé.
- Mi ez? – kérdezett rá Lex, mire az idős eladó odasétált.
- Ó, hát egy tengerimalac. Még nem láttatok ilyet? Hasonló a patkányhoz, csak nincs olyan hegyes orra, és hosszú farka. Viszonylag csöndes jószág… - taglalta az öreg. Hermészt szemlátomást nagyon érdekelte az állatka.
- Heléna, szerinted apa mennyire akadna ki, ha hazavinnék egy ilyet? – kérdezte nővérétől.
A szőke lány odasétált és szemügyre vette az állatkát.
- Hé, ha nekem négy évesen lehetett görényem, akkor neked tizenkét évesen miért ne lehetne egy tengerimalacod? Vedd csak meg, ha meg hisztizik, majd bedobjuk magunkat… - legyintett Heléna. A tengerimalac vörös és fehér színű volt, a szőre pedig úgy állt, mint egy punk haja. Közben Alexei is tovább nézelődött és meglátott néhány kígyót, akik lustán összetekeredve feküdtek.
- Neked segíthetek valamiben? – kérdezte hirtelen az öreg.
- Igen, egy terráriumot szeretnék a kígyómnak – mondta.
- Á, és milyen kígyód van?
- Egy zöld szőlőtőke sikló – válaszolta a fiú.
- Ó, szép állat. Nos, úgy vélem, hogy neki egy ilyen terrárium pont megfelelő lenne – mutatott egy közepes méretű, szépen berendezett üveg terráriumra.
- Milyen bűbájokkal van kezelve? – érdeklődött Lily, aki ekkor ért oda.
- Nos, van rajta zárbűbáj – így sem a kígyócska, sem pedig illetéktelen kezek nem férhetnek hozzá. Aztán van benne öntisztító bűbáj, ez nagyon praktikus, hiszen nem kell puszta kézzel vagy pálcával takarítani. Ezen felül, van rajta hőszabályozó bűbáj is – sorolta a férfi.
- Szerintem ez jó lesz – állapította meg Lily.
- Azt hiszem… Öm, mennyibe kerül egy ilyen terrárium? – kérdezte Alexei.
- Nos, nem túl olcsó, negyven galleon… - mondta az öreg. A fiatalok szája tátva maradt.
- Te jóságos Merlin. Lex a kígyód egy arany terráriumban fog élni – nyögött föl Hermész.
- Ez túl drága… - rázta meg a fejét a fiú.
- Alexei, apa mondta, hogy válassz és kifizeti. Ha te nem foglalod le, megteszem én… - jelentette ki Lily.
- Oké, föladom – emelte föl a kezét Lex.
- Nagyszerű, akkor most fizettek, vagy majd később? – érdeklődött az öreg.
- Apánk munka után bejön érte… - kezdte Lily.
- Na, és hogy hívják, ha szabadna kérdeznem? – kezdte az öreg Alxeire nézve.
- Harry… Potter – mondta, miközben kicsit elvörösödött. Az eladó szemei kikerekedtek és úgy nézett a fiatalokra, mintha valamiféle csodabogarak lennének.
- Á, ezek szerint, ti vagytok a Potter gyerekek. Mostanában sok ostobaságot írnak az újságok, ne is figyeljetek rájuk. Az apátok jó ember… Viszont lenne egy kérésem. Te fiacskám, ugye értesz a kígyók nyelvén?
- Igen, uram – felelte Lex, de érezte, hogy kiszárad a torka.
- Á, nagyszerű! – tapsolt az öreg, amivel mindenkit meglepett. – Tudod, van egy kígyóm, úgy egy hónapja érkezett, de senki sem vitte még el, mert szegény naphosszat csak fekszik, attól tartok, hogy beteg. Esetleg meg tudnád kérdezni tőle, hogy mi a baja? – kérlelte az öreg.
- Megpróbálom – mondta a fiú. Ekkor az eladó a pult mögül elővett egy terráriumot, amiben egy vörös és fekete csíkos kígyó volt összegubózva. Alexei odahajolt az üveghez és megszólalt.
- Ssszia! – szólt a kígyónak. Az állat fölkapta a fejét és érdeklődve nézett körbe.
- Sssszia. Ki vagysz te sssz? – érdeklődött az állat.
- Alexsssszei vagyok. A boltosssz mondta, hogy nem vagy jól ssssz – kezdett bele.
- Félekssssz – mondta a kígyó egyszerűen.
- Mitől félsssssz?
- Itt hideg van ssssz, és a tojásaim el pussssztulnak majd – sziszegte a kígyó.
- Na, mit mondott? – kérdezte az eladó.
- Hát fél, mert nemsokára lerakja a tojásait, de azok el fognak pusztulni, mert túl hideg van a terráriumban – magyarázta a fiú.
Az idősebb férfi gondterhelt arccal méregette a kígyót.
- Ó, sajnálom, úgy tudtam, hogy ez a hőmérséklet megfelelő – szabadkozott.
- A felnőtt kígyóknak nincs ezzel baja, de a keltetéshez túl hideg van – magyarázta Lex.
- Nos, megmondanád neki, hogy nyugodjon meg, fölmelegítem a terráriumot – kérte az öreg. Alexei csak bólintott, majd ismét a kígyóval kezdett el beszélni.
- Asssszt mondja, hogy felmelegíti sssz, ne aggódj sssz.
- Kösssszönöm – sziszegte a kígyó. Pár másodperc elteltével pedig végre kinyújtózott.
- Ha tudtam volna. Szegény pára, már előbb is megnyugodhatott volna – dünnyögte az öreg.
- Hát, nem mindenki ért a kígyók nyelvén – vigyorogta Hermész.
- Az már igaz. Nos, hogyan hálálhatnám meg?
- Á, semmit se tettem – legyintett Alexei.
- Az nem úgy megy ám, segítettél rajtam és a kis hölgyön is, nem beszélve a kicsinyeiről. Ezentúl, akármikor jössz a boltba vásárolni, mindig kapsz öt százalék engedményt – mondta az öreg.
- Hű! Köszönöm – mosolyodott el Alexei. Végül Hermész megvette a tengerimalacot, és a tartásához szükséges ketrecet és eledelt. Mindent otthagytak, hogy Harry majd azokat is elhozza hozzájuk, lévén a két Malfoy, ma Potteréknél fog aludni.
Ezután a lányokra került sor. Bevetették magukat a ruhaboltba. Hermész, ismét talált magának egy idétlen pólót, amin egy boszorkány üstje felrobban, és a zöld ragacs mindent beborít.
- Ez vicces – röhögte a szőke fiú.
- Miért, vagy oda ezekért a gyerekes cuccokért? – értetlenkedett Lex.
- Nem tudom, te miért vagy oda a flancos ingekért? – kérdezett vissza a másik.
Miután megegyeztek, hogy egyetlen egyszer kipróbálják a másik öltözködési stílusát abbahagyták a válogatást. Persze, a lányok koránt sem így gondolkoztak. Legalább másfél órás próbálgatás, öltözködés és hiszti után, végre elhagyhatták a boltot.
- Még van egy csomó időnk, benézzünk a könyvesboltba? – ajánlotta föl Heléna.
- Jó lenne, a múlt héten jelent meg egy új kviddicses könyv – lelkendezett Lily. A lány nem tagadhatta le szüleit, a vérében volt a játék. Heléna kifizetett egy romantikus regényt, és egy bűbájtanosat öccsének, míg Lily hosszan tanakodott, hogy melyik könyvet válassza.
- Szerinted melyiket? A kviddicseset, vagy a természetmágiásat? – mutatta föl Alexeinek.
A fiú csak vállat vont.
- Amelyiket jobban szeretnéd.
- Hát ez az, mindkettőt szeretném, de csak az egyikre van pénzem… - húzta el a száját.
Alexei gyorsan rövidre zárta a problémát, kikapta a természetmágiásat a lány kezéből és kifizette.
- Hé! – kiáltott utána Lily.
- Így már csak egyet kell megvenned… a másik ajándék – mondta a fiú és odanyújtotta a már kifizetett példányt a lánynak.
- De hát…
- Vedd úgy, hogy születésnapi ajándék, tudtommal két hét múlva lesz… - vágta rá a Alexei. Lily meghatottan ölelte át, és adott neki két puszit.
- Köszönöm szépen – suttogta a lány. Alexei bár eleinte megdöbbent, végül ő is viszonozta az ölelést. Az idilli családi hangulatot egy fennhéjázó hang törte meg.
- Á, milyen szép is a szeretet! – szólalt meg Zambini. A férfi elegáns öltönyt és talárt viselt, csak úgy sütött róla a gúny a két fiatal felé.
- Maga mit akar tőlünk? – kérdezte Lily.
- Áh, egy vérbeli Potter! Le sem tagadhatnád pont olyan vagy, mint az apád, kötekedő és idegesítő – taglalta a férfi. Heléna látva, hogy baj van, gyorsan odaszólt öccsének, hogy szaladjon el Fredért. Hermész pedig egyenesen elrohant a Weasley boltba.
- Á, Mr. Zambini, hogy szolgál az egészsége? – kérdezte a lány könyvekkel megrakodva. Arcán negédes mosoly bujkált.
- Á, egy Malfoy, micsoda meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy a csinos pofika mögött van némi… Hogy is mondjam, sütnivaló – gúnyolódott a férfi.
- Köszönöm szépen a dicséretet, mindenesetre Mr. Zambini még mindig nem árulta el, hogy mit akar a barátaimtól – állt elé a lány és a könyveket letette a pultra. Közben, a pénztáros boszorkány a biztonság kedvéért a pult alatt tartotta a pálcáját.
- Ó, ne vegyétek támadásnak! Pusztán véletlenül… Találkoztunk össze. Hogy vagy Alexei? Remélem, jól érzed magad az iskolában – faggatózott a férfi.
Lily, védelmezőn a fiú elé lépett.
- Nézze, nem tudom, hogy mit akar az öcsémtől, de jobban tenné, ha békén hagyna minket – morogta.
- Úgy vélem, a fiatalúrnak is van nyelve, tud ő is beszélni. Sőt, párszaszóul is tud, milyen különös… - taglalta a férfi.
- Igen, mert apám is beszéli… Ó és tudja mit? A kisöcsém is - vetette oda a vörös hajú lány.
Zambini elfintorodott, kezdte unni a játszadozást.
- Nekem dolgom van Alexei úrfival, ne üsd bele az orrod. Különben is, hogy jössz ahhoz, hogy a testvérének nevezd magad… - vészjóslóan közelebb hajolt hozzájuk. – A Sötét Nagyúr fiát senki sem nevezheti a rokonának – csikorogtatta a fogait.
- Maga nem normális – nyögött föl Alexei, aki csak most kezdett magához térni a döbbenetből.
- Ó, ez egyszer elnézem a kis… Nyelvbotlásodat, hiszen mindenki volt egyszer gyerek. Még a Nagyúr is… - kuncogta a férfi. Heléna úgy érezte, hogy felrobban a dühtől.
- Leszállna végre szegény gyerekről!? Mit veri a nyálát, hogy kinek a fia. Ő egy Potter, maga meg egy elmebeteg őrült, ha mást mondd! – kiabálta a szőke lány.
- Úgy látom, hogy a kis… Felügyelői, nagyon harciasak. Mindenesetre, én csak egy ajánlatot akarok tenni Alexeinek… - tárta szét a kezét a férfi jelezve, hogy nem áll szándékában összetűzésbe keveredni a fiatalokkal.
- Hallgatom – morogta Alexei.
- Te is tudod és én is tudom, hogy ki vagy valójában. Ha tovább folytatod ezt, azzal csak magad… és a barátaid alatt vágod a fát. Mit gondolsz, mit fognak mondani az emberek, ha kiderül, hogy a híres Harry Potter hazudott a fia kilétét illetően, mert igazából a fiú nem az övé, hanem a Sötét Nagyúré… - darálta közönyösen a férfi.
- Még ha igaza is lenne, hogyan bizonyítaná? – kérdezte hitetlenkedve a fiú.
- Egyszerű… megtaláltam Igort – vigyorogta a férfi.
Alexei elkezdett szédülni. Hát eljött a vég, nem tehet mást, vagy lebukik és Potteréket is magával rántja, vagy megadja magát és… Belemegy ennek az őrültnek a kisded játékaiba.
- Mégis mit akar? – kérdezte csöndesen.
- Látom, veled lehet beszélni. Hogy mit akarok, egyszerű. Téged. A gyámságom alatt… hogy bevégezzem azt, amit annak idején az apád elkezdett – szinte már-már őrült fény csillogott a férfi szemében. Lily, ha lehet még inkább védelmezőn vette körül a fiút.
- Maga nem százas! Elmebeteg halálfaló! – förmedt rá a lány, mire a férfi arca eltorzult. Már készült, hogy rátámad a fiatalokra, mikor megjelent az ajtóban Fred és Harry.
- Á, srácok, látom jókor érkeztem, még pont elcsíptelek titeket – hazudta, mintha semmiről sem tudna.
- Apa! – kiáltott föl pánikszerűen Lily.
- Harry bácsi, jó hogy itt vagy. Mr Zambini furcsán viselkedik, már féltem, hogy ránk támad. Folyamatosan azt mondogatja, hogy Lex nem is a te fiad, hanem Voldemorté – darálta Heléna. Harry felvont szemöldökkel nézett a másikra.
- Nos, Zambini talán nem vetted be a bájitalod reggel? – érdeklődött Harry, miközben Fred kitessékelte a fiatalokat a boltból.
- Tudom az igazat Potter, a fiúból, vagy a következő Sötét Nagyúr lesz, vagy tönkreteszem veletek együtt – sziszegte Harry képébe, majd sarkon fordult és örvénylő talárral elrohant. A pult mögött lévő boszorkány felsóhajtott.
- Már azt hittem meg kell átkoznom, hogy békén hagyja szegényeket – mondta a nő.
- Köszönöm Mary, de erre nem lesz szükség – legyintett Harry, majd elindult a többiek után a boltba. Ahogy elérte a hátsó irodát, ott egy meglepő kép tárult a szeme elé. Heléna az ujjait ropogtatta és a fogát csikorogtatva mondta el minden szemétnek Zambinit. Hermész fel-alá mászkált idegességében. Lily pedig, próbálta megnyugtatni a megállíthatatlanul reszkető Alexeit.
- Ssss, nyugi – csitította a fiút. Végül, ahogy Lex meglátta Harryt fölpattant és egyszerűen hozzábújt.
- Úgy féltem… - suttogta. Harry bátorítón a fejére tette kezét.
- Semmi baj nem lesz – bizonygatta.
- De megtalálta Igort, ő mindent elárul – mondta rémülten a fiú.
- Apa, ki kell találni valamit. Nem hagyhatjuk, hogy Alexei a karmai közé kerüljön – hadarta Lily. Lex még szorosabban Harry köré fonta karjait, úgy érezte, hogy ha el kell engednie a másikat, akkor szörnyethal.
- Harry, maradjatok csak, ameddig jólesik, én visszamegyek a boltba – mondta Fred, majd eltűnt az ajtó mögött.
Harry, nagyot sóhajtva nézett a gyerekekre.
- Mintha arra kértünk volna titeket, hogy ne keveredjetek bajba… - morogta csöndesen.
- Nem mi voltunk! – mondta Heléna
- Csak vásároltunk, erre megjelent mögöttünk és vádaskodni kezdett! – kiabálta Lily.
- Én elhiszem. Jbb lesz, ha hazaviszlek titeket. Menjetek a kandallón át, otthon majd kitalálunk valamit… - adta ki a parancsot Harry. Pár perc múlva az irodában már senki sem volt.
Hazaérve, a legnagyobb meglepetésükre, Ginny már otthon várta őket. Feldúltnak tűnt.
- Harry, kerestelek bent a parancsnokságon, de nem találtalak, merre voltál? – fakadt ki a nő.
- A srácoknak volt egy kis zűrje az Abszol úton… Zambini letámadta őket – válaszolta Harry.
- Szóval ez volt előtte… Harry, Zambini hozott egy igézést a Wizengamottól, hogy megvizsgálják Alexeit – mesélte hisztérikusan a nő.
- Az a szemét, túl messzire megy – morogta Harry és levetette magát a kanapéra.
Egy csésze teával és húsz perccel később megjelentek Perselusék.
- Hallottuk, hogy mi történt – kezdte Hermione, majd azonnal megölelgette a fotelben ülő fiút.
- Az én hibám… - suttogta Lex.
- Nem a te hibád, ez csak Zambini hibája! – vágta rá Perselus.
- Mit tehetnénk? – kérdezte Ginny reménykedve.
- Az elme vizsgálatát csak a bűnözőkön alkalmazhatják. Egy gyerek apasági tesztjénél a mágiáját és a vérét veszik szemügyre… - sorolta Harry.
- Még, ha ezt meg is oldjuk, ott lesz az Ivan probléma – suttogta Hermione.
- Nem lehetne kiiktatni a fazont? – szólalt meg hirtelen Heléna.
- Nem ölhetjük meg – ellenkezett Harry.
- Nem kell megölni, csak legyen emlékezetkiesése… Felejtsen el mindent Alexeiről. Vagy változtassuk át az emlékeit – találgatott a lány.
- Nem is olyan rossz ötlet… - pattant föl Perselus.
- Ez kivitelezhetetlen, holnap lesz a tárgyalás – akadékoskodott Ginny.
- Nem, ha mozgósítjuk a Rendet… - pattant föl Harry is.
- És ha, csak hagynánk? – kérdezte tétován Alexei.
- Miért, te akarsz lenni a következő Nagyúr? Vagy talán, színt akarsz vallani mindenki előtt, hogy aztán megkövezzenek? – kérdezte rosszallóan Lily.
- Nem, de értem ennyit megtenni kár lenne – suttogta a fiú.
- Te idióta vagy – nyögött föl Hermész.
- Hívjátok össze a Rendet, ki kell találnunk, hogy mi legyen – adta ki végül a parancsot Harry.
Egy órával később az egész Főnix Rendje ott ült Harryék nappalijában, kezdve Kingsley-től, a Weasleyken át, Lupinékkal egybekötve. A sort Draco zárta.
- Nem tudtok nyugton maradni? – kezdte összeszidni gyerekeit.
- Draco, nem ők tehetnek róla – szólt oda Hermione.
- Jól van, de le kell vezetnem a feszültséget – mordult föl a férfi, és elfoglalta a helyét.
- Akkor kezdjük. Mind tudjátok, hogy kicsoda Alexei igazából. Úgy tűnik Zambini is tudja, sőt megtalálta Ivant, Alexei gondviselőjét, és őt akarja felhasználni, hogy lebuktassa a fiút – mondta Harry.
- Esetleg van már valamilyen tervetek? – érdeklődött Kingsley.
- Hát, meg kéne semmisíteni, vagy legalábbis átalakítani Ivan emlékeit – kezdte Heléna, aki szintén ott ült a felnőttek között Teddyvel és Tonyval együtt.
- Nem rossz terv, de még mindig nem elég. Néhány bűbáj és tisztán kimutatható, hogy a fiúnak semmi köze sincs Harryhez – mondta Remus.
- Hát… Igazából az a könnyebbik rész – szólalt meg Narcissa csöndesen.
- Hogy érted? – kíváncsiskodott Hermione.
- Nos… Ezt nem akartam elmondani, de Lucius apja egyszer részegen elfecsegett valamit… Azt mondta, hogy már a családja sem a régi. Mivel nekik hosszú ideig nem született gyerekük, kénytelenek voltak örökbefogadni egyet. Persze, teljes titokban.
- Hogy mi van?! – kiáltott föl Draco.
- Ez az igazság, a nagyapád igazából nem a vérszerinti nagyapád. Hogy ne tudódjon ki a dolog, használtak egy ősi bájitalt. Elég bonyolult főzet, de gyorsan el lehet készíteni, viszont van néhány hozzávaló, ami kissé furcsa lehet… - mondta a nő.
- Várj, erre térjünk vissza később. Ha ezt a főzetet elkészítjük, akkor nem fognak rájönni, hogy Alexei nem a fiam? – szólt közbe Harry.
- Nem fognak, mivel ha kezeljük a bájitallal, akkor már tényleg a ti fiad lesz…
- Úgy érted a mágiája és a vére is? – lepődött meg Perselus.
- Igen, a család már több száz éve őrizgette ezt a receptet, de úgy vélem, hogy itt az ideje, hogy jóra is használjuk – szögezte le a nő.
- Nagyszerű, akkor már csak Ivant kell elintézni, a bájital pedig Perselus és Hermione feladata lesz. Ki kell deríteni, hogy Zambini hol tartja Ivant, aztán el kell intézni…
- Használhatnánk a Fallo nomo varázsigét, annak nem marad nyoma – ajánlotta Kinsley.
- Ez milyen varázslat? – kérdezte Tony.
- Elfelejti és összekuszálja az ember emlékeit, ha valakiről kérdezik. Így sem ő, sem pedig az elméjében turkáló emberek nem tudnak meg semmilyen információt Alexeiről – mondta Lupin.
- Ez csúcs – kiáltott föl Tony.
- Annyira nem, mert az elvégzéséhez legalább két óra kell – mordult föl Perselus.
- Ne aggódj, azt mi megoldjuk, csak tudd meg, hogy hol van Ivan – legyintett Draco.
Lilyék távolabb ücsörögtek, de tisztán hallottak mindent. Alexei lehajtott fejjel nézte a cipőjét. Nem akarta ezt a nagy hajcihőt. Eileen, aki napok óta most találkozott először barátaival feszülten ült a szomorkodó Alexei mellett. Ahogy a felnőttek menni készültek, ő felpattant és eléjük állt.
- Az szép és jó, hogy ti mindent kiterveltetek, de megfordult valakinek is a fejében, hogy Alexei mit szól ehhez? Van-e egyáltalán kedve Potternek lenni? Mert ezzel a tettével már tagadhatatlanul Potterré válik, és ez nagy változás… - jelentette ki szemrehányón a lány. Alexei csak kábán nézett feléjük. Harry kissé szégyenkezve sétált oda a fiúhoz, majd letérdelt elé.
- Alexei, mondd meg őszintén, ha nem akarsz a vér szerinti fiam lenni – kérlelte a fiút, de az csak vállat vont.
- Alexei, ne csináld már – nyögött föl Lily.
- Tudom, hogy ez ijesztő lehet a számodra, de ígérem, hogy minden rendben lesz…
- Nem az a baj, hogy Potter leszek testileg. Lelkileg még mindig egy szörnyeteg fattya vagyok… - suttogta a fiú.
- Ez butaság drágám, te nem vagy olyan, mint Ő – térdelt most le Ginny is.
- Te jó gyerek vagy Alexei. Jó felnőtt, jó mágus lesz belőled. Lehet, hogy van, akivel nem jössz ki eléggé jól, de akkor sem vagy gonosz – hallotta Piton hangját.
- Jól van, értjük a célzást, elég a drámából. Lex, van kifogásod azon kívül, hogy hülye vagy? – kérdezte Eileen.
- Öm… Nincs – válaszolta a fiú, majd a következő pillanatban kapcsolva fölkiáltott. – Hé! Nem vagyok hülye, Piton! – kiabálta a lánynak, mire az elvigyorodott.
- Az idióta visszatért – trillázta a lány, mire a felnőttek nevetni kezdtek.
Ezután, elkezdődött a harc az idővel.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Hello!
Fantasztikusra sikeredett a folytatás,alig várom a frisset.
Örülök, hogy tetszik neked. Lesz ez még jobb is. :D